Csak magunknak blog

Még időben elbúcsúztam anya pocijától ..ugyanis pár órára rá, 2011. január 10-én, hajnali 2:45-kor megszülettem! Kemény meccs volt, de megcsináltuk!

Este fél 9-kor apa már 5 perces fájásokat mért, anya ringatózott a nagy labdán, apa pánikolt, hogy nehogy itthon szülessek meg...én meg próbáltam jönni kifele. Aztán pontosan 0:00-kor, mikor már jó fél órája 2 percenként jöttek a fájások, elindultunk  a kórház felé. Itt anya átöltözött és sajnos el kellett búcsúzzunk apától, mert nem jöhetett velünk a szülőszobára. Ez kicsit rosszul jött, de nem volt idő ezen rágódni, ugyanis anyára rögtön rácsatoltak egy gépet, hogy figyeljék a szívhangomat. Így sajnos sem sétálni sem egyéb dolgot nem lehetett csinálni, csak várni a fájásokat. A kedves nénik megvizsgálták anyut, már 5 centire ki volt tágulva. Aztán burkot is repesztettek, aztán lehívták az ügyeletes doktor nénit, aki olyan álmos szemekkel érkezett, hogy anyu nagyon megijedt, hogy most mérges lesz a néni, hogy miattunk fel kellett kelnie. Sajnos az a fránya köldökzsinor a nyakamon akadályozott  a kibújásban,  újra gépre tettek és nagyon megijedt mindenki, mert a szívhangom már 60 alá esett!

a nénik nagyon gyorsan bemosakodtak, anyu átsétált a műtőbe és 5 perc múlva már be is kapta a gerincébe az érzéstelenítőt. További részletekbe nem megyünk bele, azt megtartjuk magunknak :) 

2:45-kor kiszedtek anya hasából és lemostak, megmértek, 8/9-es Apgart kaptam, majd egy pillanatra visszavittek anyának, hogy megpuszilhasson.

Engem felvittek az újszülöttek közé, jó meleg ágyikóba, anyát pedig 18 órás mozdulatlanságra ítélték. Szerencsére bőven kapott fájdalomcsillapítókat, így nem szenvedett sokat és pár óra múlva a kedves babás nővérek elvittek anyához és rátettek a mellkasára, olyan jó érzés volt mindkettőnknek, hogy anya sírt, én meg megnyugodtam, hogy hallom a szívdobogását.

Mostmár mindenki tudja, hogy a nevem Székely Gergő (nem Gergely, nem Gergé, nem Gerő!!!!), 3300 grammal jöttem a világra, 49 centi hosszú vagyok. Kicsit lilla színem volt az elején a sok erőlködéstől, de mostmár szép rózsaszín bőrű baba vagyok!

Találkozás anyával:

Sikerült besárgulnom is, ezért 2 napot fény alatt töltöttem, de rendszeresen találkoztunk anyával szopizni, igaz, a fénytől eléggé ellustultam, de meggyógyított és így szombaton, az 5. napon elhagyhattuk a 7-es szobát ! 

Otthon várt a kiságyam, a Jo-Jo-m, a pelenkázóm, a nagyszüleim könnyes szemekkel.

Anyának egész nap síró görcse volt a boldogságtól és meghatódottságtól! Kaptunk Bogitól és szüleitől képeslapot, majd én is írok neki, csak erősödjek meg! Olyan jó v olt itthon, hogy rögtön aludtam is egy nagyot a JoJo-ban! 

Aztán délután jöttek látogatók, nagynénim, nagymamim és az unoka tesóim, Danika és Márk. Lesz akivel focizzak, úgy látom! MIndenki szerint apára hasonlítok!

Nagymama olyan finom ebéddel várt minket, hogy a tejcsitől egész nap aludtam, meg sem tudták nézni a szemeimet a rokonok. Az első éjszakánk kicsit nehezen indult, mert a jojo-ból átkerültem a kiságyamba és kicsit idegen volt nekem hirtelen ez a sok változás, de a finom tejcsi és apu meleg ölelése elaltatott jó pár órára.

Másnap jöttek a többi unokatesóim, ők már nagyobbak, de majd legalább lesz aki vigyázzon rám néha! Tamarát is megismertem, ő is unokatesóm és máris nagyon szeretjük  egymást!

szóval így teltek az első napok itthon! tejcsi van egyelőre elégséges, habár anya a lelke mélyén folyton aggódik, hogy nehogy ne legyen elég!

addig is puszi mindenkinek, hamarosan még írok, ha lesz időnk!!!

 Kedves Pocak,

Szeretném megköszönni, hogy 9 hónapon át benned lakhattam, hogy védtél, tápláltál és rugdoshattam a falaidat. Mostmár úgy érzem, megnézném mi van odakint, ezért búcsút veszek tőled, de majd kintről még sokat foglak látni, habár jóval kisebb leszel már akkor. A doktorbácsi szerint jobb lesz nekem már odakint, mint benned. És úgy látom, valamiért megharagudtál rám, mert napok óta folyton nyomsz lefelé, húzodsz össze folyton, valami fránya görcsöket is küldessz rám, hogy kilökj magadból. jó volt benned lakni, de mostmár kíváncsi vagyok, kik várnak rám odakint!

Legközelebb már kintről írok, ugyanis holnap reggel megyünk kórházba és lehet, hogy megszületek!

 Azt hiszem, hogy az utóbbi napokban ez a mondat hangzott el legtöbbször anyu szájából. Ugyanis népes aggódó táborunk tagjai minden nap felhívják anyut, hogy nem-e bújtam már ki és nem szóltunk róla. 

Ezerszer megígértük (és reméljük be is tudjuk tartani), hogy azonnal értesítünk mindenkit, ha megszülettem, csak a nagy boldogságban ki ne felejtsünk senkit :)

A napjaim már tényleg meg vannak számlálva, ha január 10-ig sem vagyok hajlandó magamtól elhagyni anyu pociját, ki fognak lakoltatni, nincs mese. Mert állítólag már veszélyessé nyilvánítható a bent tartózkodásom... az még 4 nap. Szóval legkésőbb január 10-én felordíthatok a kinti levegőtől :) És anyuék és a szurkoló táborunk is olyan boldogok lesznek, lehet, hogy egyedül én leszek elkeseredve, hogy vége a nyugodt életemnek és sokat fogok panaszkodni, amit senki nem fog érteni odakint. 

Na de hátha tetszeni fog, mert ahogy hallom, van kiságyam, függő hintám, mózeskosaram, babakocsim, autós ülésem... igaz, lehet, hogy a cuccaim nagyrésze már kicsi lesz rám... na de ez mind ezután fog kiderülni.

Addig is türelem és anyu, ne pánikolj :)

 Hát erre senki nem számított, hogy nem jövök ki a kiírt január 1 dátum előtt. Ma már 2 nappal léptük túl a jósolt terminust. Voltunk doki bácsinál, újra megmérte a kobakomat és a súlyomat (3,5 kg vagyok), majd a szívhangomat is jól meghallgatták. Na és itt kezdődött a pánik... a szülőszobán vizsgálták meg anyut és rákötözték a CTG-t ... és anyu mellett két néni vajúdott, és ezt jó fél órán keresztül kellett hallgatnunk. Na meg a nővérke állította, hogy be van indulva a szülés nálunk is. de anya nem érez fájásokat. Hazaengedtek, hogy majd ha fájások lesznek, menjünk vissza. De anyára rátört a pánik hallgatva a két vajúdó nénit, hogy ránk is ez vár. Na de sikerült lenyugodnia és reméljük mikor élesben megy a dolog, akkor nem fogunk pánikolni, mert annál rosszabb lesz. így most azon törjük a fejünket, hogy mivel fogjuk elűzni a pánikot :)

Ha még egy hétig nem jövök ki, akkor 10-én reggel már csomaggal megyünk a kórházba és kitessékelnek innen, ha akarom, ha nem, mert már a 42. hétben leszünk és az veszélyes is lehet rám nézve.

Gyorsan meglestük Fruzsinát is, ő egy hete született, nagyon szép kis csaj, máris nagyobb kedvem lett kibújni!

A múlt héten pedig Viki látogatott meg a szüleivel, ő már 5. hónapos, de reméljük nyaranta sokat lesz Csíkban és én is megismerhetem őt is. Csupa csajok fognak körül venni, jó dolgom lesz :)

Jelentem, elértem, sőt, már meg is haladtam a 3 kg-ot! Már 3100 gramm vagyok! Ekkora súllyal sikerült anya pocakját 101 cm-esre növelnem.

Doktor bácsi megint olyan hideg trutyit kent anya hasára és bekukucskált a csoda gépével, meghallgatta a szívverésemet, mindent rendben talált. Hamarosan újra megyünk és újra megnéz, persze ha még bent talál.

Habár ha ilyen hidegek vannak odakint, akkor nem sietek kimenni, jobb itt a meleg 36 fokban, mint a kinti -25ben :) Így jár, akinek a szülei nem egy jó meleg tengerparton élnek, hanem Csíkban, az ország leghidegebb részén!

Mostmár kiságyam is van, hamarosan azt is berendezzük, jó meleg bárányka szőrt vettek anyáék a karácsonyi vásáron, csak egy kicsit büdi, de hát nem lehet virág illatta egy bárányka bőrének !

A hétvégén meggyújtottuk a 4. gyertyát is az adventi koszorún, lehet, hogy a szilveszteri csillagszóró fényét már kintről nézem!

És velem szinte egyszerre fog születni egy kislány, majd sokat fognak anyáék együtt vinni a játszótérre, ha jól értettem innen bentről.

És várjuk Vikiéket, hamarosan meglátogatnak a messzi Budapestről. Nem tudni, hogy csak anya hasán keresztül, vagy már kint fognak látni. Anya sokat cseveg Bogi anyukájával is és reméli, hogy én is majd olyan sokat fogok enni és nyugodt baba leszek.

Elég sokan ficánkolok még így az utolsó hetekben is, de nem akar bővűlni ez a szűk gömb körülöttem..

Szombat éjjel meg egyenesen majd kiugrottam ijedtemben, mert anyáék éjjel arra ébredtek, hogy a nagypapám nagyon beteg és mentő vitte el, tüdőgyulladása van sajnos :( nagy nehézségek árán sikerült reggelre megnyugodnunk és aludni egy keveset.

A héten jön a Jézuska, nem tudom ki az és miért beszél mindenki róla, ha így folytatják, teszek róla, hogy ne róla beszéljenek, hanem rólam!

És bemutatom a szüleimet, akik testéből jöttem létre én:

 És ekkora pocakban lakom jelenleg:

Hiába rugdostam ennek a jó meleg lakásnak az oldalát az utóbbi hónapokban, hogy tágasabb legyen és jobban férjek benne...sőt, egyre kisebb...így megadtam magam és inkább nyugiban várom, hogy kikerüljek innen. Azért számoljatok utána, 99 cm-es lakásban elférni ... az orrocskám a térdemet éri, nyújtózkodni sem tudok, habár esténként azért megpróbálkozom, de aztán inkább feladom és anyu szívdobogását hallgatva én is elalszom.

A héten rákötnek anyu hasára valami gépet és jó fél órán keresztül ott fog figyelni engem, a mozgásomat és a szívverésemet. Egyúttal megpróbáljuk meglesni a kórtermeket, hogy hol fogom tölteni kinti életem első napjait. Habár jobb is talán, ha nem tudjuk, mert nem sok jót hallottunk róla. Csak éppen ne fázzunk!

íme pár fotó: itt készülünk dédi miséjére vasárnap este, aki sajnos már 4 éve meghalt:

Ez pedig a 37. héten készült, anyu épen pihen főzés után:

holnaphoz 3 hét kitelik a 40 hét bentlakási időm. Nekem jó idebent, én maradnék még, de anyu szervezete már küldi a jeleket, hogy közeleg a véééég...az este is mindenféle fájások gyötörték, találgatták apuval, hogy ez most jósló, vagy leszálló? Anyu elolvasta mindkét könyvét, és azt következtette ki, hogy jósló fájások vagy éppen most ékelődök le a medencéjébe. Aztán éjjel 2 óra táján abbamaradtak és végre aludhattunk.

Így a hétvégén becsomagolunk, hogy kórházi indulásra készen álljunk. Lehet az autóban kellene tartani ezt a csomagot, mert még mindig bejárunk dolgozni naponta pár órát.

Szerencsére olyan döntést hoztak azok a piszok alakok ott a bársonyszékükben messze román földön, hogy nem kell siettetni a megszületésemet és anyu maradhat otthon velem 2 évet, igaz, kevesebb pénzért. Habár azt már idebent megtanultam, hogy odakint semmi sem biztos, így nem lehet hosszú távú terveket szőni!

Ma újra megtapogatta 2 fehér köpenyes néni a kéróm falait és anyu nagy megnyugvására azt érezték, hogy a fejem van lent :)

Így legalább anyu nem hiába issza a málnalevél teát, végez intim tornát néha-néha (bizony elfelejti sokszor) és masszírozza a gátat gátmasszázs olajjal (ezt is sokszor elfelejtette az utóbbi időben, remélem ennem adni nem fog elfelejteni). Habár ez még nem jelenti biztosra azt, hogy rendesen fogok megszületni, nálam sosem lehet tudni!

Végre elkészült a fürdőnk is, így mostmár kevesebbet fogunk takarítani, mert már annyit takarítottuk a port az elmúlt hetekben, hogy egész jó  vagyok benne már én is.

Ma meg azért izgulunk, hogy mit határoznak a politikusok: lehet, hogy lecsökkentik egy évre anyu szabadságát és a többi anyukáét is ... na majd iparkodhatok gyorsan szobatiszta lenni és megtanulni járni .... vagy egy játszósarkat kell nekünk,babáknak kialakítani anyu munkalyén, mert ha behozzák ezt az idióta törvényt, akkor 1 éves koromig maradhat csak velem otthon anyu:(

Beléptünk a 9. hónapba. Kicsit rémisztő, mert nem ismerem a külső világot, csak pár hangot. Vajon milyen lesz odakint? Fogom szeretni? Remélem igen... hallom bentről,hogy a szüleim nagyon készülnek,folyton dörömbölés van és anyu utána órákig takarít, sokszor négykézláb, mert már másképpen nem tud. Ne félj anyu, ha kijövök innen, ilyenre nem lesz időd :) majd hagyjuk apura az ilyent!

A hétvégén zajos mulatságban voltunk, Katalin bálnak hívják,nagyon élveztem a zenét, csak nincs helyem bent táncolni, bezzeg apuék, nekik volt és táncoltak is, de csak szép óvatósan s csak addig,amíg anyu bírta. Egész hajnalig ott voltunk, sok nénivel beszélt anyu kisbabákról és a szülésről, na meg persze mindenki  a nevemre volt kíváncsi, de anyáék tudnak titkot tartani :)

Ni, ott vagyok, hallgatom a Bumeráng együttest:

 Aztán ahogy én beléptem a 9. hónapba, úgy eljött Advent 1. vasárnapja is. Anyuék nyertek a Katalin bálon egy gyönyörűszép adventi koszorút és meg is gyújtották az első gyertyát rajta. Az is lehet, hogy amire a 4.  gyertyát kell meggyújtani, már én is kint leszek :)

És anyu elérte a 60 kg-ot, ez olyan 12 kiló hízást jelent, a haskörtérfogatunk pedig 98 centi, ha jól tudom :) remélem a babaágyam nagyobb lesz!

Szinte el sem hiszem, hogy már ennyi ideje idebent vagyok. Kezdem unni...alig van már helyem, ha meg mocorgok, akkor anyu néha nagyokat szisszen :) Valami kis zenélő micsodát szokott a hasára tenni esténként, hogy szokjam, hátha majd kint is erre megnyugszom. De úgy látom, ők hamarabb elalszanak apuval erre a bimm-bammos lágy zenére, mint én. Nem vertek át egykönnyen, nem ám :)

Anyu pocakja már 96 cm-es és 2 hét múlva engem is újra megmérnek UH-val, na meg megnézik, hogy fordultam-e be. De honnan is tudnám, merre van a le és merre van a fel?

Hétvégén elvisznek engem is mulatni, Katalin bálba megyünk.  Ideje is van kicsit lazítani, mert folyton csak a meló és a meló ... na majd kijövök bentről és ki fogom követelni, hogy csak velem foglalkozzanak és ne dolgozzanak egyebet, csak körülöttem forogjon a világ!

Hétvégén nagy bevásárlást tartottunk, pelus, popsitörlő, cumisüveg, hőmérő és hasonló csecse-becséket  vettek nekem. Na meg a lakásunkból is sok minden hiányzik még, pár dolgot oda is vettünk. Cserébe jól viselkedtem egész nap, mert egyik boltba be, a másikból ki.... jöttünk-mentünk egész nap, mert jó darabig nem lesz ilyen, hogy el tudjunk utazni 100 km-re bevásárolni ezt-azt, amit otthon nem lehet kapni. Így zajlik az én életem idebent, egyelőre sírás és hasfájás mentesen:)

2 hete a doktorbácsi megmutatta anyáéknak, hogy szép kényelmesen csücsülök anyu pocakjában. Azóta sem változott a helyzet: ma egy doki néni kitapogatta, hogy még mindig nem álltam fejre :) Még nem tudom, így maradok-e vagy nem, ha igen, gumikesztyűs bácsi fog kirángatni a jó meleg lakásomból.

Szurit is kapott anyu, jól fáj a karja azóta is és fog még 1-2 napig, miattam kapta, hogy védve legyek én is. Lassan készül a fürdőszobánk, habár meg 1 fala hiányzik és tele van törmelékkel, de apu folyton ott kopácsol, fúr, zajong :) még kb. 2 hét és készen lesz :)

Anyu még mindig dolgozni jár, bírjuk még egyelőre. aztán majd szólok, ha megelégeltem! Néha már éjjel sem alszunk teljesen, mostanában 1-2 órát forgolódunk, de ragályos, mert apu sem tud aludni, ha mi nem alszunk :) szokjátok, mert sok lesz még ilyen! én szóltam!

Elérkeztünk a 32. héthez is és sikerült jól meglepnek anyuékat :) minek is lógjak fellel lefele ebben az egyre szűkösebb lakásban, amikor ülhetek is? Igen, a dokibácsi felfedte a csoda gépével a nagy titkomat, hogy itt ücsörgök anyu pocijában és nézek kifelé, hiszen egyéb dolgom nincs, enni, inni, játszani, nézelődni, nőni.

Anyuék már a járgányomat is beszerezték, kényelmesnek tűnik és külön van olyanja, amiben majd az autóban ülhetek, van olyan része, amibe vízszintesen fekhetek és végül az a része, amiben már ülhetek is. És jóóó nagy felfújható kerekei vannak!

A fürdőszoba is készülget lassan, mondom lassan... :) ha kibírok még idebent  7 hetet, akkor biztosan elkészülnek vele a bácsik.

Megint sok szép mindent kaptam, egy naaagy zsák ruhácskát Boglárka nagymamájától és édesanyjától, majd jól lebökizem mindeniket, hogy használja anyu az egészet :)

Svájcból is küldtek ismeretlen nénik és bácsik ajándékokat, szóval nálunk már november elején megvolt a Karácsony :) Ja, és van függő bölcsőm is! az aputól kaptam!

Na megyek és jól megbökdösöm anyut hasát, hogy dolgozzon tovább!

És üdvözlöm a múlt heti újszülötteket, főleg a csajokat :)

A benti életem 31. hetén kezdtek felgyorsulni az események, két kislánynak is drukkolok, hogy minden baj nélkül kibújjanak a jó meleg kis fészkükből. Egyik kislány osztálytársam lesz Madéfalván, a másikat remélem legalább évente párszor fogom látni. A harmadik kislányért pedig azért aggódunk, hogy nehogy tényleg  terhességi cukor fenyegesse.

De imádkoztunk Anyuval és rendben lesz minden! Ma megszúrták anyut, vért vettek tőle, hgy megnézzék, minden rendben van-e. Olyan béna volt az asszisztens néni, hogy kicsit megkínozta anyut, de aztán átvette a helyét egy profibb néni és másodpercek alatt megcsapolta anyut.

És még van egy nagy hírem: a hétvégére hazaér az apukám is végre! aztán jövő héten meglátogatjuk a doki bácsit, hogy megnézzen a csuda gépével, hogy minden rendben van-e velem!

Prefixet váltottunk, beléptünk a 30. hétbe. Ez azt jelenti, hogy még kb. 10 hetet töltök idebent. Vagy ki tudja, egyet gondolok és elindulok kifelé! De nincs még időnk ilyenekre, anyu is folyton dolgozik, nem elég a hivatalban, hazaérünk és dolgozik tovább. Már egészen jól tudok aludni a laptop klaviatúra csattogására :)

Még kb. 10 nap és apu is újra itthon lesz, már nagyon várom, mert lassan 6 hete nem hallottam a hangját, csak telefonon! Nagy várakozásban vagyunk, lehet, hogy jövő héten megszületik anyu egyik kedves barátnőjének kislánya, de imádkozunk anyuval esténként, hogy megforduljon és rendesen szülessen meg. Jó pár dolgot vásároltattot anyu még nekem, pelenkázó és minden apróság, már anyu is kezdi úgy gondolni, hogy nem kell mindent megvenni, de hát én vagyok az első babája, nekem még jár ez a sok kényeztetés :) És újra kapunk szép ruhácskákat ajándékba Gabi "nénitől", egy egész zsákkal, nagyon örülünk neki! Már nagyon várjuk anyuval, hogy olvadozzunk a kis ruhácskáim láttán. Majd aztán remélem tegezhetem őt is, de amíg nem találkozunk inkább magázom :)

A héten kivételes alkalom volt, mellém gyűlt az összes unokatesóm, íme, milyen sokan vannak és milyen aranyosak!

S ekkorák vagyunk a 30. hét kezdetén, 92 cm-es haskörtérfogattal 56 kg-ot nyomunk (vaságy nélkül!)

Nem hiába a többesszám: én is szépen növegetek, anyu is szépen növöget, nekem köszönhetően soha nem látott súlyt ért el és soha nem volt ilyen 'jó húsban' :) Már javában tapossuk a 7. hónapot. Szerencsémre idebent jó meleg van és kapok kaját is, mert odakint vacogó hidegek vannak már. Anyu keresi nekem a verdát az interneten, talált egyet, ami nagyon tetszik, csak még apunak is meg akarja mutatni na meg itt ahol mi lakunk, biztosan nincs ilyen és ahogy számolgattuk, itthon drágább is, mint pl. Magyarországon.

A hétvégén megint sokat dolgoztunk, tettünk el hecserli lekvárt, piros aranyat és gogost, habár én inkább csak akadályoztam a munkában anyut. Így legalább gyorsabban telik apu nélkül az élet. Még 3 hetet kell rá várjunk, felén túl vagyunk!

Megmutatom a kérómat és anyut a 27. héten:

Beléptünk a 7. hónapba! na jó, nem az év hetedik hónapjára kell gondolni, hanem az én pocaklakóskodásomra. Számokban: anyu 55 kg (48ról indult), a lakásom körtérfogata 90 cm, én kb. 1 kg lehetek, már ki tudom nyitni a szemem és ha most ne adj Isten megszületnék, jó esélyekkel és orvosi segítséggel életben maradnék. Egész jól látszik már kívűlről is, ha mozgok vagy csuklok, anyu jókat nevet rajta.

Mutatok egy fotót rólunk, amit 26 hetesen készítettünk apunak:

Megpróbáljuk a munkán kívűli időt hasznosan eltölteni, ezért elmentünk a III. Nemzetközi Babahordozó Hét előadásaira anyu barátnőjével és 26 hetes pocaklakó kislányával, sok okos dolgot hallhattunk és megismerkedtünk egy kedves nénivel, akivel bizonyára még fogok kint is találkozni a kórházban, ha megszülettem, ugyanis az újszülött osztályon dolgozik. Aztán az előadás után jó három órát pletyóztak anyuék, persze a téma mi voltunk, pocaklakók :) jó lesz, hogy lesz egy velem egykorú kislány a közelben(a nevét még nem árulhatom el), remélem sokat fogunk együtt játszani odakint. Igaz, 10 km-re laknak tőlünk, de legalább lesz ahova meglógjunk közben otthonról.

Nagy örömünkre kaptunk egy nagy zsák babaruhát, anyu ki is mosta már egy részét és helyet csinált a komódban, lassan teljesen kitúrom őket onnan, már két polc az én ruhácskáimmal van tele. A kiságyat is kezdtük keresgélni, hogy ha apu hazaér, megmutathassuk, milyent kell készítsen nekem. Babakocsim még nincs, megvárjuk vele aput,mert nem egyszerű kínálat nélkül vásárolni, így lehet, hogy jó 100 km-re el kell mennünk érte.

Sajnos elég hideg lett itt nálunk, nem is nagyon van kedvünk kimozdulni és egyre nehezebb is a mozgás, mivel szépen gyarapodok! mi lesz majd decemberben, -20 fokban? brrrr. szerencsére van már 1-2 jó meleg kezeslábasom:)

Egyre biztosabbnak látszik, hogy Csíkszeredában fogok megszületni, igaz, hogy a fizikai körülmények elég silányak (ez az egy osztály nincs felújítva a kórházban), de ha már odakerültünk, nem ezt fogjuk nézni, hanem azt, hogy szakemberek kezében vagyunk.

Anyu beteg..megfázott...pedig én aztán már tudom, hogy vigyáz magára! De hétfő reggel a munkahelyén hideg volt, nem fűtöttek be és délutánra már a torka be is gyulladt. Éjjel aztán meg akkorákat tüsszentett, hogy még engem is felébresztett mély álmomból. Kicsit félelmetes volt idebentről hallgatni az egészet.

Igy esett az, hogy egy nap leforgása alatt két doktornál is jártunk: délelőtt a háziorvosnál, ahol megint hideg volt a váróterem, szerencsére hamar sorra kerültünk. A néni meghallgatta anyu tüdejét, megnézte  a torkát, a vérnyomását. De miattam nem szedhet gyógyszert anyu, ezért homeopátiás pirulákat írt fel a néni, több, mint a semmi. De a méz és citrom többet ér szerintünk. Aztán délután megint orvoshoz mentünk, ahhoz a bácsihoz, aki mindig valami izével jól bevilágít nekem ide a jó meleg lakásomba. Tudom értem teszi, de akkor sem élvezem a dolgot! Megint megméricskélt rajtam csomó mindent, szépen fejlődök, azt mondta!

Anyu megint megnézette, hogy tényleg fiú vagyok-e ... mivel nem jártam át a szívárványon a doki szerint sem, így másodjára láthatta azt a három kis pöttyöt, ami állítólag az én kukim és herécskéim. Volt olyan kedves a doktorbácsi és az arcomba világított, majd megvakultam, gyorsan el is fordítottam a fejem, de így is láthattak jó 10 másodpercen keresztül. Anyu első benyomása az volt, hogy apura hasonlítok, de otthon mikor újra megnézett, már nem volt annyira biztos benne, na meg igyekeztem elbújni a fotózás elől. De láthattok belőlem egy részletet a lenti fotón:

A szájam előtt ott van egy halom köldökzsinór!

Ahogy hallom nem nagyon van itt lehetősége anyunak fájdalomcsillapítóval megszülnie engem, valami nagyon alapvetőt adnak, szóval meg kell szenvednie, hogy kibújjak innen, de hát nekem is nagy munka lesz és egyelőre semmi kedvem kimenni innen, meleg van, kaját kapok, simogatnak, beszélnek hozzám, kell ennél több? Kint meg hideg van, zaj, csomó káros anyag..még az idén legalább bent szeretnék maradni, aztán jövőre lehet az új évre előbújok!

Sajnos hiába reménykedtem titokban, de apu mégiscsak elutazott, jó messze..nagyon messze. Péntek este még szakítottak anyáék 1 órát arra, hogy egy nagy épületbe sok ember közé elmenjenek és valami fiúkat és lányokat nézzenek egy emelvényen és nagyokat tapsoltak és kacagtak...szeretem mikor anya kacag, csak  a hasa ne mozogna körülöttem annyira, mert félek idebent, mozog a csillár és a falak! Szombaton korán keltünk és írtó rosszkedvűen, még én is éreztem a kinti szomorú légkört. Apu egész délelőtt tiszta idegbeteg volt, hogy anyunak működő konyhát hátra, még felszerelt két ajtót is, megcsinálta a sütőt, hogy tudjuk használni, így anyu szíve repesett az örömtől a nagy szomorúság közepette, hogy saját konyhája  van végre, igaz, még ajtók és polcok nincsenek a szekrényeken, de van hűtő, sütő, víz! így már nyugodtan azt főz magának ,amit én innen bentről súgok neki :),

Sütött is egy halom húst apunak az  útra, csak az a fránya konyhapult folyton fejbekólint engem, ha anyu közelmegy hozzá és valamit csinálni akar. Aztán szombat délben apu elment, s mi maradtuk ketten és a több tízezer termeszhangyával, akiket még aznap sikeresen kiírtottunk, mivel már 2 méteres gerendát hamuvá őröltek a ház falában...

hogy ne maradjon idő búsúlni, anyu nekifogot szilvakompótot csinálni, segített neki Tamara is, aki a legkisebbik unokatesóm lesz, ha megszületek, remélem ő legalább nem fog verekedni velem lány létére :) Danikától kicsit máris félek, de már gyúrok idebent és nagyokat rugok, bocsi anyu, gyakorolom az önvédelmet!

Vasárnap misén voltunk, olyan szűkek a padok ott is, hogy a fejem búbját súrolta az is. Aztán elkezdődött valami vidám esemény, zene és sok ember, aki közül minden 10. arra volt kiváncsi, hgoy meddig leszek itt még bent és hogy lány vagyok-e vagy fiú, na meg hogy mi lesz a nevem. Anya már elgondolkodott, hogy csináltat egy pólót, ami ráírattja: január 1-ére van kiírva a szülés, fiú lesz és a neve még nincs eldöntve :) még egy szülésznéni is odajött és felajánlotta, hogy világra segít és ne féljen anyu, mert mikor már úgy érzi, hogy belehal az egészbe, akkor fogok éppen megszületni:) kedves néni volt!

Én már a nagykönyvek szerint el kellet érjem a fél kilót és már egészen emberke alakom van, kb. 30 centis lehetek... anyu sokszor odateszi  a játékmaciját és méregeti, hogy mégis hogy férek el itt bent, hiszen a maci jóó nagy! hát anyu, egyre szűkebb idebent, de majd kezdem még jobban nyomni minden felé a szerveidet, ha már nem adtatok nagyobb lakást nekem..remélem az ágyam nagyobb lesz!

vasárnap este megint olyan tapsolós vidám valamint voltunk, egész jó volt a ritmus, így én is táncra perdültem idebent. Annyit jöttünk-mentünk a hétvégén, ma meg egész nap ül anyu, valami "meló" nevű valamit csinál, de nem szeretem, mert nem férek rendesen idebent!

megyünk is haza, vagyis a piacra, sok vitamint akar feltankolni télre anyu, hogy majd az anyatejecskével sok fincsit kapjak!

Sajnos apu holnap elutazik elég hosszú időre és elég messze... anyu annyit terpeszkedhet az ágyon, amennyit csak akar...de mégsem örül neki, úgy is megszokta, hogy összegömbölyödve 30 centin alszik...

Nincs is kedvünk semmihez, az ido is elég pocsék... ma elkezdünk csomagolni apunak, aztán valahogy kibírjuk. Addig is megígértem, hogy hatalmasat növök és nem okozok gondot anyunak, feltéve, ha ő is sokat pihen, mert mostanában már nem esik jól annyit ülni a széken a munkahelyén, ezért meló után mindig heverészünk kicsit, olyankor jó bulit csapot idebent, végre olyankor nekem is kényelmesebb ez az egyre szűkűlő lakás..vagy nemis a lakás szűkűl, hanem én növök?? Bizony, így 24 hetesen már sok mindent hallok, főleg amikor apu a műhelyben kopácsol vagy fúr valamit. Na majd segítek neki, csak kerüljek ki innen! Jól lerángatok mindent a földre :)

szerencsére a hétvége tele lesz programokkal, hagymafesztiválra megyünk, sokat dolgoztunk anyuval rajta, hogy minden rendben legyen, szét kürtöltük a nagyvilágnak, hogy jöjjenek Madéfalvára :) így az első pár nap könyebb lesz apu nélkül..aztán hamarosan külföldre is megyünk egy hétvégére, reméljük bírom a buszozást, habár nem tudom még, hogy mi az a busz, de anyu kicsit aggódik...

Elnézést kedves olvasók, hogy így eltűntem az utóbbi időben, de nem csak én tehetek róla! Ez a rohanó világ kicsit felgyorsította nálunk is az életet augusztusban. Biztosan sokan tudjátok, sőt, itt is voltatok a szüleim esküvőjén! Én annyit érzékeltem belőle, hogy rengeteg ismeretlen hangot hallottam és folyton vitt anyu valamerre a hasában...hol a ruháért, hol fodrászhoz, hol körmöshöz, hol kozmetikushoz... annyit rohangált velem, hogy szerintem már ő is szédült kicsit. Mindenz egyetlen egy napért! De úgy hallottam, megérte, mert nagyon jól sikerült és nagyon boldogok voltak, hogy annyi kedves ember eljött és velük volt augusztus 7-én! én is sokat táncoltam, mert anyuéknak nagyon jó kedvük volt az esküvőn és sokat táncoltak, néha attól féltem, meg is feledkeztem rólam!ezért néha moccantam 1-1 nagyobbat anyuban :) ugye milyen gonosz vagyok ? :)

na aztán eltelt a nagy nap, a sok kedves ember meg hazautazott, mert bizony jó messziről eljöttek erre a naagy napra!

Az esküvő után pár nappal elmentünk a doki bácsihoz, már olyan nagyon akarták tudni anyuék, hogy fiú vagyok vagy kislány! pedig jó volt titkolózni, de ezeknek az ultramodern orvosi kütyüknek köszönhetően felfedték, amit többen is jósoltak, hogy bizony én egy kissrác vagyok! Nevem még nincs, nehéz döntés szép magyar nevet adni egy Székely kisfiúnak! Így egyelőre a kiváncsiskodóknak Apu Maximus Aureliusnak, Anyu pedig Gheorge Nicolae-nak hív :) De olyan név-ötleteket kapunk, hogy az én aprócska hajszálaim is égnek állnak :) szerencsére nem hallgatnak másra az őősök :)

A dokibácsi mindent rendben talált,  jó 20 percig zavarta a nyugodt kis lakásomat, húzogatta anyu hasán le és fel azt a kütyüt, nem tetszett a dolog! na de ez szükséges, én is megértem, ha nem tetszik is.

Képzeljétek, már voltam tengeren is! Elkisértem apáékat a nászútjukra, szokják, hogy ezután semmmi nem csak kettőjükről szól, hanem én is ott fogok lógni rajtuk! 9 óra éjszakai zötykölődés után megérkeztünk a szállásra, aztán futás le a partra! Persze mostmár már világ van, nem úgy van ám, hogy anyáék csokibarnára süttetik magukat! Mert itt vagyok idebent és engem védeni kell! Ezért napernyőt vásároltak, szép pálmafásat:) De jó is volt nagyon, mert árnyékot adott egész nap! Persze a vízbe is bejártunk, nem háborgott szerencsére! csudajó volt hármasban nyaralni, sok fincsit ettünk, napoztunk az árnyékban, fürödtünk, aludtunk nagyokat! De nem a mi csíki tüdőnknek való az a tengeri meleg. Hazafele nagyon örvendtünk, amikor végre oxigéndúst levegőt szívhattunk Brassó környékén! És végre megérett a szőlő nevű valami, anyu kiló számra tudná enni!

De mire hazaértünk, itt Csíkban beköszöntött az ősz is. Reggelente már jó csipős hideg van, előkerültek a vastag ruhák... de akkorára növesztettem a kérót, hogy nagyon kevés ruhát tud hordani anyu a meglévőkből. Igy elindultunk terhes-nadrágot venni. Találtunk egyetlen egy fajtát, meg is vettük gyorsan!

Anya úgy érzi magát benne, mint egy bohóc, de kényelmes nekem is, neki is :) s ez a lényeg! Legnagyobb örömünkre csomagot is kaptunk, volt benne nekem is egy kis kék nadrág és felső, anyu el is pityeregte magát a meghatódottságtól :) na de neki is sok jó terhes nadrág és felső volt benne! olyan boldog volt, hogy fél órán keresztül öltöződött, mintha újra menyasszony lenne! így este nem kell hosszú perceket a gardrób előtt felhúzott szemöldökkel állnia, hogy mit is vegyen fel reggel :) bezzeg apunak nincsenek ilyen gondjai, ő még focizni is eljárhat. na de én is focizok néha, igaz, idebent kicsit szűkös kezd lenni a pálya ehhez, de ahogy rugok egyet, anya megsimogat, így gondolom élvezi a dolgot, jól elvagyunk ketten :) pedig még nem is láttuk egymást!

Mivel már beleléptünk a 6. benti hónapba, egyre többet gondolkozunk

Kezdem már idebent megtanulni, hogy jobb a legrosszabbra számítani, mert akkor ha nem a legrosszabb jön össze, akkor az milyen jó érzés!

Nem volt hülye aki kitalálta azt a közmondást, hogy Ember tervez, Isten végez!

Mi itt anyuval, apu pedig ott jó messze már több hete számolja, hogy mikor lesz a viszontlátás pillanata...már vasárnap délutánra, estére és hétfőre is programot szerveztek, anyu szabadságot vett ki és már azt is kitalálta, milyen ruhában fogja várni aput a busznál..erre puffff! azon a buszon, amit apu még szombat este elérne Pesten  este 11-kor, arra már nincs egyetlen hely sem!

A 14. hetem végét nagyon aktívan  töltöttük. Jelentem, nyár  volt a hétvégén! Végre éreztem én is, mi az a "nyári meleg" ,ami után anyu olyan régóta sóvárog! De nem tartott sokáig, csak egy fél délután :) de azalatt kiélveztük, fűnyírás közben napoztunk egy keveset! Délután párnákat készítettünk a hálószobába, majd anyu gyerekkori játszótársával beszélgettünk jó sokat, aki olyan ritkán lát és akivel olyan jó volt felemlegetni anyu gyerekkorát, a bújócskákat, a hétkövezéseket és a sok csínytevést.

Vasárnap végre azt is megtudtam, mi az a fenyveserdő, milyen ízű a  kokojza és az erdei szamóca, medvegomba, rókagomba, galambgomba! Nem tudom mit evett anyu, hogy annyi energiája volt, de egész délután cipelt a hasába fel a hegyre, le a völgybe. Az eső is eleredt, de őt az sem érdekelte, csak szedte és szedte a kokojzát,lett is belőle 3 kis üveg lekvár :) Velünk voltak Danika és Márk is, a kedvenc unokatesóim. Nagy kincs a kamra polcán az ilyen lekvár! Gyűjti is anyu ezerrel, látszik, már kezdtek tombolni benne a "családanya" ösztönök, folyton azon jár az agya, mikor lesz már saját konyhája és tele kamrája télire eltett kinccsel teli üvegekkel.

Apu is hazaér hamarosan, már kevesebb, mint 144 óra van addig, 6-ot kell aludni, és ha Szűzanya megsegíti, végre velünk lesz! nagyot fog nézni, hogy már mekkorára növesztettem anyu hasát! Már jó pár olyan tippet hallottam innen bentről, hogy fiúcska  vagyok! Már anyu is kezdi ezt érezni, hallom én a gondolatait! De csak találgassatok, addig izgi az egész!

Dédi szerint anyunak takargatnia kellene engem még egy ideig... hadd el dédi, mert kibújok innen és akkor megkérdezlek, hogy miért mondtál ilyent? Talán mert a te lánykorodban, ezelőtt ezerakárhány évvel, még így "illett"! Na de elnézzük neked, mert éltes korú néniknél még a "mit mond a szomszéd???" félelem erőssen él...

A héten már elkezdtük taposni a 15. terhességi hetet, szerencsére anyu még várandosságnak érzi és nem terhességnek, na de majd ez változni fog, teszek róla!

Addig is folyton csak szervez és szervez, olyan hosszú listát írt a tennivalóiról, hogy se eleje se vége! Még se cipője, se ékszere, se melltartója, se virágok, se hintó..sok minden nincs még elintézve..na de jusson apunak is valami az izgalomból, így szépen hazavárjuk jó pár dologgal .)