holnaphoz 3 hét kitelik a 40 hét bentlakási időm. Nekem jó idebent, én maradnék még, de anyu szervezete már küldi a jeleket, hogy közeleg a véééég...az este is mindenféle fájások gyötörték, találgatták apuval, hogy ez most jósló, vagy leszálló? Anyu elolvasta mindkét könyvét, és azt következtette ki, hogy jósló fájások vagy éppen most ékelődök le a medencéjébe. Aztán éjjel 2 óra táján abbamaradtak és végre aludhattunk.
Így a hétvégén becsomagolunk, hogy kórházi indulásra készen álljunk. Lehet az autóban kellene tartani ezt a csomagot, mert még mindig bejárunk dolgozni naponta pár órát.
Szerencsére olyan döntést hoztak azok a piszok alakok ott a bársonyszékükben messze román földön, hogy nem kell siettetni a megszületésemet és anyu maradhat otthon velem 2 évet, igaz, kevesebb pénzért. Habár azt már idebent megtanultam, hogy odakint semmi sem biztos, így nem lehet hosszú távú terveket szőni!
