Elnézést kedves olvasók, hogy így eltűntem az utóbbi időben, de nem csak én tehetek róla! Ez a rohanó világ kicsit felgyorsította nálunk is az életet augusztusban. Biztosan sokan tudjátok, sőt, itt is voltatok a szüleim esküvőjén! Én annyit érzékeltem belőle, hogy rengeteg ismeretlen hangot hallottam és folyton vitt anyu valamerre a hasában...hol a ruháért, hol fodrászhoz, hol körmöshöz, hol kozmetikushoz... annyit rohangált velem, hogy szerintem már ő is szédült kicsit. Mindenz egyetlen egy napért! De úgy hallottam, megérte, mert nagyon jól sikerült és nagyon boldogok voltak, hogy annyi kedves ember eljött és velük volt augusztus 7-én! én is sokat táncoltam, mert anyuéknak nagyon jó kedvük volt az esküvőn és sokat táncoltak, néha attól féltem, meg is feledkeztem rólam!ezért néha moccantam 1-1 nagyobbat anyuban :) ugye milyen gonosz vagyok ? :)
na aztán eltelt a nagy nap, a sok kedves ember meg hazautazott, mert bizony jó messziről eljöttek erre a naagy napra!
Az esküvő után pár nappal elmentünk a doki bácsihoz, már olyan nagyon akarták tudni anyuék, hogy fiú vagyok vagy kislány! pedig jó volt titkolózni, de ezeknek az ultramodern orvosi kütyüknek köszönhetően felfedték, amit többen is jósoltak, hogy bizony én egy kissrác vagyok! Nevem még nincs, nehéz döntés szép magyar nevet adni egy Székely kisfiúnak! Így egyelőre a kiváncsiskodóknak Apu Maximus Aureliusnak, Anyu pedig Gheorge Nicolae-nak hív :) De olyan név-ötleteket kapunk, hogy az én aprócska hajszálaim is égnek állnak :) szerencsére nem hallgatnak másra az őősök :)
A dokibácsi mindent rendben talált, jó 20 percig zavarta a nyugodt kis lakásomat, húzogatta anyu hasán le és fel azt a kütyüt, nem tetszett a dolog! na de ez szükséges, én is megértem, ha nem tetszik is.
Képzeljétek, már voltam tengeren is! Elkisértem apáékat a nászútjukra, szokják, hogy ezután semmmi nem csak kettőjükről szól, hanem én is ott fogok lógni rajtuk! 9 óra éjszakai zötykölődés után megérkeztünk a szállásra, aztán futás le a partra! Persze mostmár már világ van, nem úgy van ám, hogy anyáék csokibarnára süttetik magukat! Mert itt vagyok idebent és engem védeni kell! Ezért napernyőt vásároltak, szép pálmafásat:) De jó is volt nagyon, mert árnyékot adott egész nap! Persze a vízbe is bejártunk, nem háborgott szerencsére! csudajó volt hármasban nyaralni, sok fincsit ettünk, napoztunk az árnyékban, fürödtünk, aludtunk nagyokat! De nem a mi csíki tüdőnknek való az a tengeri meleg. Hazafele nagyon örvendtünk, amikor végre oxigéndúst levegőt szívhattunk Brassó környékén! És végre megérett a szőlő nevű valami, anyu kiló számra tudná enni!
De mire hazaértünk, itt Csíkban beköszöntött az ősz is. Reggelente már jó csipős hideg van, előkerültek a vastag ruhák... de akkorára növesztettem a kérót, hogy nagyon kevés ruhát tud hordani anyu a meglévőkből. Igy elindultunk terhes-nadrágot venni. Találtunk egyetlen egy fajtát, meg is vettük gyorsan!
Anya úgy érzi magát benne, mint egy bohóc, de kényelmes nekem is, neki is :) s ez a lényeg! Legnagyobb örömünkre csomagot is kaptunk, volt benne nekem is egy kis kék nadrág és felső, anyu el is pityeregte magát a meghatódottságtól :) na de neki is sok jó terhes nadrág és felső volt benne! olyan boldog volt, hogy fél órán keresztül öltöződött, mintha újra menyasszony lenne! így este nem kell hosszú perceket a gardrób előtt felhúzott szemöldökkel állnia, hogy mit is vegyen fel reggel :) bezzeg apunak nincsenek ilyen gondjai, ő még focizni is eljárhat. na de én is focizok néha, igaz, idebent kicsit szűkös kezd lenni a pálya ehhez, de ahogy rugok egyet, anya megsimogat, így gondolom élvezi a dolgot, jól elvagyunk ketten :) pedig még nem is láttuk egymást!
Mivel már beleléptünk a 6. benti hónapba, egyre többet gondolkozunk
