Hát erre senki nem számított, hogy nem jövök ki a kiírt január 1 dátum előtt. Ma már 2 nappal léptük túl a jósolt terminust. Voltunk doki bácsinál, újra megmérte a kobakomat és a súlyomat (3,5 kg vagyok), majd a szívhangomat is jól meghallgatták. Na és itt kezdődött a pánik... a szülőszobán vizsgálták meg anyut és rákötözték a CTG-t ... és anyu mellett két néni vajúdott, és ezt jó fél órán keresztül kellett hallgatnunk. Na meg a nővérke állította, hogy be van indulva a szülés nálunk is. de anya nem érez fájásokat. Hazaengedtek, hogy majd ha fájások lesznek, menjünk vissza. De anyára rátört a pánik hallgatva a két vajúdó nénit, hogy ránk is ez vár. Na de sikerült lenyugodnia és reméljük mikor élesben megy a dolog, akkor nem fogunk pánikolni, mert annál rosszabb lesz. így most azon törjük a fejünket, hogy mivel fogjuk elűzni a pánikot :)
Ha még egy hétig nem jövök ki, akkor 10-én reggel már csomaggal megyünk a kórházba és kitessékelnek innen, ha akarom, ha nem, mert már a 42. hétben leszünk és az veszélyes is lehet rám nézve.
Gyorsan meglestük Fruzsinát is, ő egy hete született, nagyon szép kis csaj, máris nagyobb kedvem lett kibújni!
A múlt héten pedig Viki látogatott meg a szüleivel, ő már 5. hónapos, de reméljük nyaranta sokat lesz Csíkban és én is megismerhetem őt is. Csupa csajok fognak körül venni, jó dolgom lesz :)
