Sajnos hiába reménykedtem titokban, de apu mégiscsak elutazott, jó messze..nagyon messze. Péntek este még szakítottak anyáék 1 órát arra, hogy egy nagy épületbe sok ember közé elmenjenek és valami fiúkat és lányokat nézzenek egy emelvényen és nagyokat tapsoltak és kacagtak...szeretem mikor anya kacag, csak a hasa ne mozogna körülöttem annyira, mert félek idebent, mozog a csillár és a falak! Szombaton korán keltünk és írtó rosszkedvűen, még én is éreztem a kinti szomorú légkört. Apu egész délelőtt tiszta idegbeteg volt, hogy anyunak működő konyhát hátra, még felszerelt két ajtót is, megcsinálta a sütőt, hogy tudjuk használni, így anyu szíve repesett az örömtől a nagy szomorúság közepette, hogy saját konyhája van végre, igaz, még ajtók és polcok nincsenek a szekrényeken, de van hűtő, sütő, víz! így már nyugodtan azt főz magának ,amit én innen bentről súgok neki :),
Sütött is egy halom húst apunak az útra, csak az a fránya konyhapult folyton fejbekólint engem, ha anyu közelmegy hozzá és valamit csinálni akar. Aztán szombat délben apu elment, s mi maradtuk ketten és a több tízezer termeszhangyával, akiket még aznap sikeresen kiírtottunk, mivel már 2 méteres gerendát hamuvá őröltek a ház falában...
hogy ne maradjon idő búsúlni, anyu nekifogot szilvakompótot csinálni, segített neki Tamara is, aki a legkisebbik unokatesóm lesz, ha megszületek, remélem ő legalább nem fog verekedni velem lány létére :) Danikától kicsit máris félek, de már gyúrok idebent és nagyokat rugok, bocsi anyu, gyakorolom az önvédelmet!
Vasárnap misén voltunk, olyan szűkek a padok ott is, hogy a fejem búbját súrolta az is. Aztán elkezdődött valami vidám esemény, zene és sok ember, aki közül minden 10. arra volt kiváncsi, hgoy meddig leszek itt még bent és hogy lány vagyok-e vagy fiú, na meg hogy mi lesz a nevem. Anya már elgondolkodott, hogy csináltat egy pólót, ami ráírattja: január 1-ére van kiírva a szülés, fiú lesz és a neve még nincs eldöntve :) még egy szülésznéni is odajött és felajánlotta, hogy világra segít és ne féljen anyu, mert mikor már úgy érzi, hogy belehal az egészbe, akkor fogok éppen megszületni:) kedves néni volt!
Én már a nagykönyvek szerint el kellet érjem a fél kilót és már egészen emberke alakom van, kb. 30 centis lehetek... anyu sokszor odateszi a játékmaciját és méregeti, hogy mégis hogy férek el itt bent, hiszen a maci jóó nagy! hát anyu, egyre szűkebb idebent, de majd kezdem még jobban nyomni minden felé a szerveidet, ha már nem adtatok nagyobb lakást nekem..remélem az ágyam nagyobb lesz!
vasárnap este megint olyan tapsolós vidám valamint voltunk, egész jó volt a ritmus, így én is táncra perdültem idebent. Annyit jöttünk-mentünk a hétvégén, ma meg egész nap ül anyu, valami "meló" nevű valamit csinál, de nem szeretem, mert nem férek rendesen idebent!
megyünk is haza, vagyis a piacra, sok vitamint akar feltankolni télre anyu, hogy majd az anyatejecskével sok fincsit kapjak!
