Szinte el sem hiszem, hogy már ennyi ideje idebent vagyok. Kezdem unni...alig van már helyem, ha meg mocorgok, akkor anyu néha nagyokat szisszen :) Valami kis zenélő micsodát szokott a hasára tenni esténként, hogy szokjam, hátha majd kint is erre megnyugszom. De úgy látom, ők hamarabb elalszanak apuval erre a bimm-bammos lágy zenére, mint én. Nem vertek át egykönnyen, nem ám :)
Anyu pocakja már 96 cm-es és 2 hét múlva engem is újra megmérnek UH-val, na meg megnézik, hogy fordultam-e be. De honnan is tudnám, merre van a le és merre van a fel?
Hétvégén elvisznek engem is mulatni, Katalin bálba megyünk. Ideje is van kicsit lazítani, mert folyton csak a meló és a meló ... na majd kijövök bentről és ki fogom követelni, hogy csak velem foglalkozzanak és ne dolgozzanak egyebet, csak körülöttem forogjon a világ!
Hétvégén nagy bevásárlást tartottunk, pelus, popsitörlő, cumisüveg, hőmérő és hasonló csecse-becséket vettek nekem. Na meg a lakásunkból is sok minden hiányzik még, pár dolgot oda is vettünk. Cserébe jól viselkedtem egész nap, mert egyik boltba be, a másikból ki.... jöttünk-mentünk egész nap, mert jó darabig nem lesz ilyen, hogy el tudjunk utazni 100 km-re bevásárolni ezt-azt, amit otthon nem lehet kapni. Így zajlik az én életem idebent, egyelőre sírás és hasfájás mentesen:)
