Még időben elbúcsúztam anya pocijától ..ugyanis pár órára rá, 2011. január 10-én, hajnali 2:45-kor megszülettem! Kemény meccs volt, de megcsináltuk!
Este fél 9-kor apa már 5 perces fájásokat mért, anya ringatózott a nagy labdán, apa pánikolt, hogy nehogy itthon szülessek meg...én meg próbáltam jönni kifele. Aztán pontosan 0:00-kor, mikor már jó fél órája 2 percenként jöttek a fájások, elindultunk a kórház felé. Itt anya átöltözött és sajnos el kellett búcsúzzunk apától, mert nem jöhetett velünk a szülőszobára. Ez kicsit rosszul jött, de nem volt idő ezen rágódni, ugyanis anyára rögtön rácsatoltak egy gépet, hogy figyeljék a szívhangomat. Így sajnos sem sétálni sem egyéb dolgot nem lehetett csinálni, csak várni a fájásokat. A kedves nénik megvizsgálták anyut, már 5 centire ki volt tágulva. Aztán burkot is repesztettek, aztán lehívták az ügyeletes doktor nénit, aki olyan álmos szemekkel érkezett, hogy anyu nagyon megijedt, hogy most mérges lesz a néni, hogy miattunk fel kellett kelnie. Sajnos az a fránya köldökzsinor a nyakamon akadályozott a kibújásban, újra gépre tettek és nagyon megijedt mindenki, mert a szívhangom már 60 alá esett!
a nénik nagyon gyorsan bemosakodtak, anyu átsétált a műtőbe és 5 perc múlva már be is kapta a gerincébe az érzéstelenítőt. További részletekbe nem megyünk bele, azt megtartjuk magunknak :)
2:45-kor kiszedtek anya hasából és lemostak, megmértek, 8/9-es Apgart kaptam, majd egy pillanatra visszavittek anyának, hogy megpuszilhasson.
Engem felvittek az újszülöttek közé, jó meleg ágyikóba, anyát pedig 18 órás mozdulatlanságra ítélték. Szerencsére bőven kapott fájdalomcsillapítókat, így nem szenvedett sokat és pár óra múlva a kedves babás nővérek elvittek anyához és rátettek a mellkasára, olyan jó érzés volt mindkettőnknek, hogy anya sírt, én meg megnyugodtam, hogy hallom a szívdobogását.
Mostmár mindenki tudja, hogy a nevem Székely Gergő (nem Gergely, nem Gergé, nem Gerő!!!!), 3300 grammal jöttem a világra, 49 centi hosszú vagyok. Kicsit lilla színem volt az elején a sok erőlködéstől, de mostmár szép rózsaszín bőrű baba vagyok!
Találkozás anyával:
Sikerült besárgulnom is, ezért 2 napot fény alatt töltöttem, de rendszeresen találkoztunk anyával szopizni, igaz, a fénytől eléggé ellustultam, de meggyógyított és így szombaton, az 5. napon elhagyhattuk a 7-es szobát !
Otthon várt a kiságyam, a Jo-Jo-m, a pelenkázóm, a nagyszüleim könnyes szemekkel.
Anyának egész nap síró görcse volt a boldogságtól és meghatódottságtól! Kaptunk Bogitól és szüleitől képeslapot, majd én is írok neki, csak erősödjek meg! Olyan jó v olt itthon, hogy rögtön aludtam is egy nagyot a JoJo-ban!
Aztán délután jöttek látogatók, nagynénim, nagymamim és az unoka tesóim, Danika és Márk. Lesz akivel focizzak, úgy látom! MIndenki szerint apára hasonlítok!
Nagymama olyan finom ebéddel várt minket, hogy a tejcsitől egész nap aludtam, meg sem tudták nézni a szemeimet a rokonok. Az első éjszakánk kicsit nehezen indult, mert a jojo-ból átkerültem a kiságyamba és kicsit idegen volt nekem hirtelen ez a sok változás, de a finom tejcsi és apu meleg ölelése elaltatott jó pár órára.
Másnap jöttek a többi unokatesóim, ők már nagyobbak, de majd legalább lesz aki vigyázzon rám néha! Tamarát is megismertem, ő is unokatesóm és máris nagyon szeretjük egymást!
szóval így teltek az első napok itthon! tejcsi van egyelőre elégséges, habár anya a lelke mélyén folyton aggódik, hogy nehogy ne legyen elég!
addig is puszi mindenkinek, hamarosan még írok, ha lesz időnk!!!
