Anyu beteg..megfázott...pedig én aztán már tudom, hogy vigyáz magára! De hétfő reggel a munkahelyén hideg volt, nem fűtöttek be és délutánra már a torka be is gyulladt. Éjjel aztán meg akkorákat tüsszentett, hogy még engem is felébresztett mély álmomból. Kicsit félelmetes volt idebentről hallgatni az egészet.
Igy esett az, hogy egy nap leforgása alatt két doktornál is jártunk: délelőtt a háziorvosnál, ahol megint hideg volt a váróterem, szerencsére hamar sorra kerültünk. A néni meghallgatta anyu tüdejét, megnézte a torkát, a vérnyomását. De miattam nem szedhet gyógyszert anyu, ezért homeopátiás pirulákat írt fel a néni, több, mint a semmi. De a méz és citrom többet ér szerintünk. Aztán délután megint orvoshoz mentünk, ahhoz a bácsihoz, aki mindig valami izével jól bevilágít nekem ide a jó meleg lakásomba. Tudom értem teszi, de akkor sem élvezem a dolgot! Megint megméricskélt rajtam csomó mindent, szépen fejlődök, azt mondta!
Anyu megint megnézette, hogy tényleg fiú vagyok-e ... mivel nem jártam át a szívárványon a doki szerint sem, így másodjára láthatta azt a három kis pöttyöt, ami állítólag az én kukim és herécskéim. Volt olyan kedves a doktorbácsi és az arcomba világított, majd megvakultam, gyorsan el is fordítottam a fejem, de így is láthattak jó 10 másodpercen keresztül. Anyu első benyomása az volt, hogy apura hasonlítok, de otthon mikor újra megnézett, már nem volt annyira biztos benne, na meg igyekeztem elbújni a fotózás elől. De láthattok belőlem egy részletet a lenti fotón:
A szájam előtt ott van egy halom köldökzsinór!
Ahogy hallom nem nagyon van itt lehetősége anyunak fájdalomcsillapítóval megszülnie engem, valami nagyon alapvetőt adnak, szóval meg kell szenvednie, hogy kibújjak innen, de hát nekem is nagy munka lesz és egyelőre semmi kedvem kimenni innen, meleg van, kaját kapok, simogatnak, beszélnek hozzám, kell ennél több? Kint meg hideg van, zaj, csomó káros anyag..még az idén legalább bent szeretnék maradni, aztán jövőre lehet az új évre előbújok!
